Loffice Budapest Hírek Hogyan lehet cukrászdám Bécsben?...

<p>	Hogyan lehet cukrászdám Bécsben?<br />	LOFFICE@index.hu</p>

Hogyan lehet cukrászdám Bécsben?
LOFFICE@index.hu

Címkék: loffice, networking
06
26

Ausztriában sokkal nehezebb, lassabb és drágább céget alapítani, mint Magyarországon. Nem lehet lefizetni senkit, és hamarabb megbüntetnek a hatóságok, derült ki a Bécsbe készülő vagy már ott lévő magyar vállalkozókat praktikus tanácsokkal segíteni szándékozó Business Bécs nevű rendezvényen. Pogácsa, bor, kapcsolatépítés, elvágyódó üzletemberek, és a jó tanács: keresd a réspiacot!

Valóságos iparág épült a Magyarországról külföldre települő vállalkozások köré. Bár eddig főleg az el lehet menni Szlovákiába gyurcsányi kifakadást lovagolták meg a tanácsadók, szerda este kiderült: ügyvédek, közvetítők, tanácsadók, rendezvények sora segíti azokat is, akik Ausztriát választanák, cukrászdát nyitnának Bécsben, vagy úgy döntöttek, kéretlen reklámokkal telespammelnék gazdag osztrákok postaládáját, csak nem tudják, hogy fogjanak hozzá. Szerda este a Loffice közösségi irodaház több mint száz osztrák földre vágyó magyar vállalkozót csődített össze azzal az ígérettel, hogy praktikus tanácsokkal látja el őket.


A Bécsbe csábító est háziasszonya, a rendezvényt szervező cég alapítója, Klementz Kata elmondta: az iroda elődje egy orgonabokor belsejében alakult. Ugyanis amikor még csak nyolcéves volt, már akkor tervezgettek Pannival, majd 2009-ben létrehozták a Loffice nevű közösségi munkahelyet. Ez azóta hatalmas siker, már működik egy Bécsben is.


Kovörking az élet
Az ötlet az, hogy egy épületeten belül olyan irodákat adnak bérbe, aminek van egy összenyíló közös nagy helyisége, így ez már maga a coworking, sőt, kovörking, és hogy ezt a szót még sokat fogja használni.
Nem hazudott.


Tényleg sokat használta a coworking szót, de legalább ennyit a dizájn és a recycling szavakat is. Ezeket összekötve pedig elmondta, hogy a Loffice a legzöldebb munkahely verseny bronzérmese. A harmadik legzöldebb munkahely előadótermében a hallgatóság megmagyarázhatatlanul figyelmesen jegyzetelt, miközben egy fehérnyakkendős fiatalember a későn érkezők körül sertepertélt.


Akik között egyszer csak két fiatal hölgy bukkant fel „elnézést, ez itt a csokikurzus?” kérdéssel. A kovörking csodát tesz, „nem, az a szomszéd terem, ez itt a Business Bécs networking találkozó”, adták a választ picit sem meglepődve a loffice-osok. Erős kísértést éreztem, hogy kövessem a tűsarkokat a titokzatos nevű csokikurzus felé.
Internet és Ausztria


Végül a maradás mellett döntöttem. Így hallhattam, amint Szászi Júlia, a szervuszausztria.hu szerkesztője beszélt a honlapjáról, amit szerinte talán nem is kell bemutatni.
Végül mégis megtette.


Ez az osztrák hétköznapokkal, ausztriai magyarokkal, hírekkel foglalkozó honlap, ami tulajdonképpen ír bárkiről, aki a cégével meg akar benne jelenni, mondta a tizennyolc éven át Bécsből tudósító volt újságíró. Egymaga csinálja az egészet, de „korlátlanok a lehetőségek, lévén internetes oldalról van szó”. A mellettem ülő középkorú hölgy értőn bólogatott, egy öltönyös menedzserforma a telefonjára pillantott.

Türelmetlenségre nem volt ok, az előadók szigorú időkerethez voltak kötve, Szászi rövid reklámja után pedig máris az est leginformatívabb előadása következett. Ujvárosi Veronika bécsi ügyvéd prezentációja arról, hogy mennyibe kerül egy osztrák kft-alapítás.
35 000 euróba.


Illetve többe, mint ez a tíz és félmilliónyi forint, de ennyi törzstőke biztosan kell hozzá. Aki ettől nem riadt el, annak további tények az osztrák cégjogról: a szabályozás nem a legegyszerűbb, a magyarországinál lassabban jegyzik be az adószámot, felsőfokú nyelvtudás nélkül szinte esélytelen az ügy, a procedúra hónapokig elhúzódhat, ügyvédi költség, közjegyző, vállalkozói engedély, bírósági illeték. Ráadásul a siker sem garantált, sokan nem mérik fel a lehetőségeiket és a piacot. Jó hír viszont, hogy aki Loffice segítségével megy ki, annak minden könnyebb.
Kedvcsinálónak az előadó fekete háttérre sötétkék 12-es betűkkel kivetített néhány cégnevet, ők mind rajta keresztül mentek ki, és milyen sikeresek.


Egy sikeres cég, amely problémákkal foglalkozik
Hogy a Webstation nevű vállalkozás ezek közé tartozik-e, azt a hátsó sorból nem lehetett leolvasni, mindenesetre a cég alapítója és tulajdonosa határozottan sikeres menedzser látszatát keltette. És az őszintéét is: Barta Péter azzal kezdte, nem tudja megmondani, hogy miért jobbak, vagy hitelesebbek, mint a konkurencia. Rugalmasan kezelte a diákat: az elsőt letudta annyival, hogy arról inkább nem beszél, mert ugyan rendkívül fontos, ám mégis „a világ legunalmasabb dolga” van rajta.
Sajnos nem tudtam meg, Áder János európai parlamenti naplója volt-e rajta vagy egy Siófok-Pápa meccs összefoglalója.
Míg ezen töprengtem, Barta arról beszélt, hogy problémákat szoktak megoldani. Először csak a saját problémáikat oldották meg, most már másokét is. Kitaláltak egy rendszert, amiben látszik, hogy mikor mi a helyzet, és ez jó.
Tényleg annak tűnt.


Bár a Webstation alapítójának és tulajdonosának ideje lejárt, mielőtt kiderült volna, hogy a cég valójában mivel foglalkozik, az Ausztriába vágyó hallgatóság tapssal köszönte meg a szavakat, egyébként meg az előadás után nyugodtan keressék meg, segít bármiben.


Rántotthúsorszából Schnitzelországba
Erre lehetőséget is kínált a loffice-os lányoknak zöldalmát, a férfiaknak a borospultot és mindenkinek alapos networkinget, pogácsát kínáló szünet. Az egybegyűltek többsége alighanem főleg ezért jött, mármint a networkingért és a pogácsáért, a bécsi cégalapításról információszerzésre alighanem egy ötpercnyi guglizás sem lett volna kevésbé hatékony, mint a teljes este a Loffice-ban.


Ráadásul, mint az a networkingelés alatt kiderült, a jelenlévők egy részének már van kinn vállalkozása, egy másik részük pedig inkább csak tapogatózik. Találkoztunk olyannal is, aki csak annyit tud, hogy el akar menni ebből az országból, lehet hogy Bécsbe, lehet, hogy máshová, az itthoni üzleteit már mind bezárta.


Bezzeg Bécsben. Ahol „kíváló a schnitzel", bár azért ott sincs kolbászból a kerítés: bár jogilag könnyebben lehet például telespammelni az osztrákok levesládáját kéretlen reklámokkal, mint a magyarokét, azért ennek is megvannak a határai – figyelmeztetett Bartal Iván ügyvéd. Ráadásul az osztrákok sokkal inkább tisztában vannak a jogaikkal, mint a magyarok, ők egyből ügyvéddel jönnek, és a hatóságok is keményebben bírságolnak, mint nálunk.
Becsület és rugalmasság


Akinek még ezután is kedve volt céget alapítani Bécsben, azt Berényi Ferenc egykori ausztriai diplomata, jelenlegi tanácsadó előadása tántoríthatta el. A jókedélyű, osztrákos modorú, őszes úriember arról beszélt, hogy Ausztriában nem nemzeti sport az adóelkerülés, nem divat a cégek között a nem fizetés, sokkal szigorúbb és következetesebb az osztrák hatóság, a feketmunkát kiszúrják, keményen büntetnek. Nem lehet egy céget egy napon belül bejegyezni, másnap pedig már indulni vele egy pályázaton, mint itthon, az osztrákok ezekre a dolgokra jobban odafigyelnek.

Ausztriában a hatóságot nem lehet lefizetni, mégis rugalmasabbak, mint nálunk. Például az adóhatóság Berényi úr egyik ismerősének megengedte, hogy évek alatt, részletekben fizesse be azt az áfát, amiről a bíróság már másodfokon is megállapította, hogy jogszerűtlenül nem fizette be. A hatóság azt mondta neki: nem szeretnék, hogy tönkremenjen, elég, ha később, több év alatt fizeti be a pénzt részletekben a nyereségéből. Hát hol van nálunk ilyen, mondták a hallgatóságból többen jelentőségteljesen.


Csak remélni tudtam, hogy nem állapították meg mindegyikükről másodfokon, hogy jogszerűtlenül nem fizettek.
És akkor Ausztriában hogyan lehet érvényesülni? Aki nem talál valamilyen réspiacot, ahová betörhet, annak sehogy. „Ausztriában már minden van, aki kinn fogkrémet akar árulni, tegyen le róla” – tanácsolta Berényi. Az egykori diplomata elmondta, ők például létrehoztak egy vállalkozást, ami minőségi magyar borokat árul osztrák éttermeknek, na „az megy, mint a golyó”.


Egy híres magyar divatdiktátor
Az utolsó előadást Nagy Zoltán, egy bécsi ingatlanügynöknek öltözött bécsi ingatlanügynök tartotta, aki elmesélte, hogy egy „híres magyar divatdiktátor” Bécsben akart üzletet nyitni. Az első kerületben meg is szereztek neki egy nagyon jó üzlethelyiséget, de nem kapta meg az összes engedélyt, anélkül pedig nem lehet boltot nyitni, szinte együtt sírtak ott az első kerületben. Amiből kiderült, hogy egy divatdiktátor is érző ember.
És az is, hogy van híres magyar divatdiktátor.


A történet Nagy Zoltán szerint példázza, hogy az üzletnyitást érdemes a legvégére hagyni, ingatlant csak akkor érdemes keresni, ha már bejegyezték a céget. És, akárcsak mindenki más, azt ajánlotta, hogy keressék meg nyugodtan az előadás után a kérdéseikkel.


A rendezvényről azonban ekkor már kezdtek hazaszállingózni az emberek, itt-ott elszórva még egy kis networking, bor, pogácsa, a loffice-lányok pedig még levetítettek egy videót a coworkingelésről.
Majd a fehér nyakkendős izgatott széktologatásba kezdett, én a sarokban emésztettem az estén szerzett sok-sok információt. És azon gondolkoztam, hogy ha bécsi cukrászdanyitásra készülnék, lehet, hogy mégis inkább a szomszéd teremben tartott csokikurzuson kellett volna kezdenem az alapozást.

 

Rendezvényközpont

Tudj meg többet!

 

KÖZÖSSÉGI IRODA

Tudj meg többet!

 

LOFFICE BALATON

Tudj meg többet!